Titokzatos borospincerendszer mélyen a föld alatt
Tokaj. Emblematikus környék, melynek neve egyet jelent a finom borokkal és a hűvös pincékkel. Elsőre talán nem is gondolnánk, hogy bennük rejlik az egyik legnehezebben mérhető terepi helyszíntípus. De ha belegondolunk, hogy a borospincék mélyen kanyarognak, a műholdas helymeghatározó rendszerek és a mobilkommunikáció teljes hiányával, időnként teljesen szabálytalan formákból rendszert alkotva, akkor már sejthető, miért is bonyolult feladat a felmérése. Egy komolyabb, többszintes, sokelágazásos hegyaljai pincerendszerben még a puszta tájékozódás is embert próbáló feladat lehet. Nagy gondban lennénk például, ha borász vezetőnktől elszakadva egyedül kellene megtalálnunk egy sötét pincelabirintusban a kijárathoz vezető utat.
Társaságunkat többször keresték már borászatok, néha egészen extrém kérésekkel. Volt, hogy az épülő borászat alatt elterülő komplett pincerendszert kellett statikailag megvizsgálni vagy mondjuk átfedést kellett keresnünk a többszintes pincerendszerek között, hogy átvezető csővezetékeket vagy teherliftet építhessenek be.
Az első ilyen típusú munkánk Mádon történt, ahol a partnerünk egy régen felhagyott pincerendszert vásárolt és szerette volna összekötni vele a meglévő pincéjét. A nagy kérdés az volt, hogy honnan, milyen irányba és mennyit kell fúrni, ahhoz, hogy a két ágat pontosan összekösse egymással? Az ügyfelünk rendkívül igényes a borászatával kapcsolatban, így nyilván tőlünk is tűpontos adatokat várt válaszul. Azt szerette volna elsődlegesen megtudni, hogy mennyi munkával kaphat két külön lejárattal rendelkező nagy pincét? Mert a borászatnak több, mint jól jött volna az átjárhatóság, ugyanis a két bejárat két különböző utcáról nyílt.
Az üregek, pincék mérése mindig különleges feladat számunkra. Egy felszíni épület jellemzően könnyen behatárolható, viszont a pincék föld alatti kiterjedése, mélysége számunkra sok újdonsággal járhat. A méréseket most is nagy teljesítményű, statikus lézerszkennerekkel végeztük, hogy minél nagyobb pontosságot érjünk el. Az egymást átfedő mérésekhez pince falára olyan irányzékokat helyeztünk el, mely több szomszédos mérőállási helyből egyaránt látható volt. Nehezítette a méréseket a pincében lévő hideg, párás levegő és a gyenge megvilágítás. Külön mobil lámpákat kellett használnunk, amelyeket mérésről mérésre helyeztünk át. A magas páratartalmú levegő miatt a hagyományos papírlapra nyomtatott irányzékaink, a kihelyezés után azonnal meghajlottak, ezért speciális irányzékokat kellett hozzá fejlesztenünk. Az irányzékok később jelentősen segítik ugyanis a pontfelhő egybefűzési folyamatát. Végül a pincerendszerek mérése után, a két pincelejárót összekötöttük a felszínen egy mérési folyósóval, ahol tulajdonképpen a felszínen kötjük össze a két pincebejáró pontfelhőjét. Ezzel összekötjük a felszíni és a felszíni alatti mérést és láthatóvá válik a két pinceág helyzete.
Az egységes szerkezetű teljes pontfelhő végül nagyon érdekes képet eredményezett. Kiderült belőle, hogy a két pinceág vége között mindössze 46 cm a legkisebb távolság. Ezáltal bebizonyosodott, hogy a két járat között kapcsolat lehetett valamikor a múltban. Valószínűleg utólagosan választották le a két ágat egymástól és tömedékelték el a végeket. Borász megbízónk öröme leírhatatlan volt, mert az összenyitással a meglévő pincéjéhez kapott egy olyan pinceágat, amely az udvaráról átvezet Mád főutcájára. A pincerendszer hossza a legszélesebb részén 165 m hosszú volt, ezen a terepen 6 mm-es hibahatárral tudtunk dolgozni. Ezzel gond nélkül meg lehetett határozni a fúrás pontos helyét. Mind szívesen gondolunk vissza erre a happy end-del végződött mérésre.
Ha szintén a borászatod van és hasonló kérdések merülnének fel, amit pontos méréssel orvosolhatunk, keress minket bizalommal! A teljesség igénye nélkül, akikkel már dolgoztunk hasonló feladatokon:
